KRITIKUS SZEMMEL

Böhmische gombóc
avagy a knédli olyan mint az ázott macska

E sorok írója tartozik egy töredelmes vallomással: évek óta (mit évek óta: évtizedek óta!) szeretne egy jó knédlit csinálni. A siker azonban elkerüli őt, akár a középkori alkimistákat, akik az aranycsinálás titkát szerették volna felfedezni, de helyette csak a puskaport sikerült. (Azt viszont kirobbanó sikerrel.)

Nos, én még ugyan a konyhában nem robbantam fel, de a knédli se jött össze. Pedig próbáltam lábasban, fazékban, vízben, szalvétába csavarva-főzve, sütőben pirítva, és még ki tudja, hányféle módon, az eredmény azonban minden egyes alkalommal egy olyan macskakölyökre emlékeztetett, aki másfél órát lógott az ereszcsatornán az Évszázad Szakadó Esőjében, majd pedig reményt vesztve leugrott bele a csatornába.

A különbség csak annyi, hogy az én macskám lisztből és tojásból van. Így talán érthető, hogy nagy nekikészüléssel vettem kezembe az Alexandra kiadó Gombócok, knédlik című könyvét. Nagyon gusztusos vékonyka könyv, az ember akár zsebben is elhordhatja (ha esetleg az az ötlete támad, hogy a villamoson főzzön néhány gombócot), de otthon mindenképp megvan a helye.

Egy a baj csak, hogy a címe ellenére nincsen benne knédli. Nagy nehezen találtam meg, cseh gombóc néven, amihez részint nem tudom, mit szólnak a szlovákok és a ruténok, akik szintén szeretik a knéd… hm… cseh gombócot. Másrészt meg kicsit olyan kényeskedésnek tűnik ez a kifejezés, mint amikor Anasztázia grófnő az Arisztid és Taszilóból kényeskedve azt mondja a kutyafáját, ez disznóság helyett, hogy az ebfáját, ez mégiscsak sertésség!

Ettől eltekintve azonban egy szavam se lehet. A könyvben nagyszerű fotókon (minden ételhez egy-egy kép!), jó leírásokban, egyszerűen, könnyen megjegyezhetően találjuk meg a recepteket. Nyilván nem véletlen, hiszen az eredeti kiadás német, és a németek a konyhai műveletekben és azok leírásában is olyan precizitással működnek, mint egy V–2-es szárnyasrakéta.

Csak néhány döbbenetes tény, ínycsiklandásra: található benne salátába csavart sonkagombóc, káposztagombóc rétestésztával, csontvelőgombóc, préselt gombóc (ezt nem ott kell préselni, ahol a virágot), epres túrógombóc és kedvencem, a mákos gombóc.

V. Ferdinánd osztrák és magyar királyról egykoron azt mondták, hogy nem volt ki a négy kereke. Állítólag ezért írta alá 1848-ban a márciusi törvényeket, és hogy a világon semmi nem érdekelte, csak hogy naponta legyen az ebédjéhez “boemische knedli”, vagyis cseh gombóc. Az udvar azután puccsal lemondatta és az ifjú Ferenc Józsefet tette a helyébe. Amikor azután egy évtizeddel később Ferenc Jóskát jól elporolták a königgrätzi csatában, a száműzött Ferdinánd – tányérján három jókora knédlivel – megjegyezte: “na, ezt azért én is meg tudtam volna csinálni”.

Talán nem is volt olyan hülye. Ezért most reménykedem, hátha nekem is összejön a knédli.

Szántó Péter