MAGYAR MÓDRA

A Menükártya története

A magyar szakácskönyve-ket bemutató sorozatunk után az étlapok és menükártyák történetébe nyújtunk bepillantást. Miután a menükártya sokkal régebbi eredetű mint az étlap, az elôbbi ismertetésével kezdjük sorozatunkat. Annál is inkább, mivel átfogó, a történelmi háttér leírásával, fotókkal illusztrált mű ugyanis sem könyv formájában, sem szaklapban nem jelent meg az elmúlt évtizedekben.

A menükártya régebbi eredetű, mint az étlap. Míg az étlap egy étterem, szálloda, eszpresszó vagy cukrászda napi vagy heti kínálata, addig a menükártya baráti találkozók, bálok, bankettek, szilveszteri mulatságok, diplomáciai és sportfogadások különleges, az eseményre szóló ételsorok leírását tartalmazó kézirat vagy nyomtatvány, aminek csak annyi köze van egy étteremhez vagy szállodához, hogy ott rendezik meg az eseményt. Miután ünnepélyes alkalomra készültek, még a legrégibb példányok is igen díszes, egyedi kivitelűek. Szövegüket papírra, kartonra, selyemre, fára és pergamenre egyaránt nyomtatták vagy írták. A menülapokon ellentétben az étlappal nincs ármegjelölés és választási lehetőség sem, hiszen egy, az adott eseményre készült ételsort tartalmaznak. Kivételek persze előfordulnak: éttermek, szállodák szilveszteri ajánlatai általában két menüsort kínálnak, többnyire ármegjelöléssel.

A menükártya “ősei” már időszámításunk előtt megjelentek. G. Schmidt– Fürl: Die Speisekarte c. művéből kiderül, hogy Egyiptom uralkodónője, Kleopátra (i. e. 51–i. e. 30) Kr. e. 49-ben a Caesar tiszteletére rendezett lakoma ételsorát drágakövekkel díszített aranylapocskán tette közzé. Az ínyencségéről híressé vált római hadvezér, Lucullus (i. e. 117–57) lakomái ma is közismertek, de menükártyáról nem tesz említést a szakirodalom.

Heligabalus római császár (218–222) uralkodása idején viszont az általa rendezett díszlakomák minden egyes menüjét aranylapokra vésve adta ajándékba vendégeinek. A fenti trakták csak a kultúr- és művelődéstörténeti leírásokból ismeretesek, az említett menülapokból nem maradt fenn példány. A későbbi évszázadok a menülapok története szempontjából eseménytelenül teltek el, a középkor nem igazán kedvezett a gasztronómia ilyen irányú fejlődésének. A régi görögök és rómaiak étkezési kultúráját a reneszánsz támasztotta fel. Mátyás király lakomáiról például több szerzőtől van részletes leírásunk, de menülapok használatára nem találtunk utalást.

A Nyugat-Európában fennmaradt első menülap több forrás szerint Angliából származik és Nevil György ér-seki beiktatásának ünnepére készült 1470-ben.

A hitelesnek mondható magyar menükártyák többsége a múlt század második feléből származik. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum legrégibb darabja 1863-ból való, mi bemutatunk egy 1848-as keltezésűt. (A szerző gyűjteménye – a szerk.) A fennmaradt példányokat vizsgálva kiderül, hogy a menülapok által propagált események többsége az akkori nagy szállodák és éttermek különtermeiben zajlott, a kisebb vendéglők inkább családi ünnepek esküvő, névnap, születésnap megrendezésében jeleskedtek. Jellemző még az is, hogy az első ilyen jellegű nyomtatványok nem közölték a menüsort, hanem csak a meghívást rögzítették.

Horváth Dezső