Kedves olvasók!

Csak úgy dőlt a szeméből a könny. Semmi előzménye nem volt, így mindenki meghökkenve nézte. – Semmi, semmi – szipogta, miközben egymás után használta el a papír zsebkendőket. – Allergia. Valami lehet a levegőben.

Ijesztő méreteket öltött mára az allergiások száma, egyre kevésbé tudunk ellenállni a negatív környezeti hatásoknak, a polleneknek, a vegyszeres élelmiszer-adalékoknak, pedig a “nagykönyv” szerint az egészséges, jó karban lévő szervezetnek könnyedén meg kellene ezekkel birkóznia. Testvérem – a fenti könnyes kis történet főszereplője – egyike a legegészségesebb embernek, akit ismerek. Eddig legalábbis azt hittem. Világéletében sportolt, nem dohányzik, nem iszik, kevés húst, sok zöldséget, gyümölcsöt eszik. Most, a legragyogóbb nyár közepén mégis tüsszög és könnyezik. Valami nagyon nincs itt rendben.

Ezt állítja Márai Géza agrármérnök, a Szent István Egyetem tanára is. Évtizedek óta vizsgálja, hogy a környezetszennyezés hatására hogyan romlott talajaink minősége, s ennek következtében milyen negatív hatások érték a növényeket, állatokat s rajtuk keresztül egészségünket. A magyar talajok legalább felében erős savasodási folyamat ment végbe. Oka többek között a savas eső, a nagyarányú műtrágyázás, a kommunális szennyezésből, a mosóporokból származó foszfátterhelés. A növények már nem képesek elegendő ásványi anyagot és nyomelemet a talajból felvenni, így a takarmányon keresztül az állatok sem. A tápláléklánc végén pedig ott az ember, aki hiába eszik sok zöldséget, gyümölcsöt, húst, jóllakik bár, de minőségileg éhezik.

Hitelt érdemlő tanulmányokból tudjuk, hogy 1960-tól napjainkig az élelmiszerekben drasztikusan változott a mikroelemek és vitaminok mennyisége. A vastartalom és a karotin 50 százalékkal, az E-vitamin 60 százalékkal, a B12 vitamin pedig 90 százalékkal csökkent! Már nemcsak ellenálló képességünk megrendüléséről van szó, hanem számos betegség rohamos terjedéséről is.

A hazai oszteoporózis-centrumok adatai azt mutatják, hogy Észak- és Nyugat-Magyarországon, az Alföld északkeleti vidékein és a Dunántúl délnyugati tájain, ahol a talaj nagyon erősen elsavanyodott, kétszer annyi a csontritkulásos beteg, mint a jobb helyzetű közép-magyarországi területeken. Szinte ugyanez érvényes a daganatos betegségek országos előfordulására, a 30–64 éves férfiakat vizsgálva.

Úgy tűnik, eddig könnyű dolgunk volt, mert őszinte meggyőződéssel biztattuk Önöket: minél több friss zöldséget, gyümölcsöt, teljes értékű táplálékot fogyasszanak, ezzel sokat tesznek egészségükért. Ha továbbra is hű krónikásai óhajtunk maradni a magyar konyhának, s szeretnénk hitelünket megőrizni Olvasóink előtt, a magyar földért is fel kell emelni a szavunkat!

Pákozdi Judit