Magyar módra
Híres fogadók mesélő vendéglők
Bika Bálint öröksége
Ha bárki hazánk fiát megkérdeznék, melyik Debrecen
legismertebb szállodája, biztosak lehetünk a válaszban: az Aranybika.
A szálló mai területe Bika Bálint
tulajdona volt, melyet fiaira, Andrásra és Györgyre hagyott örökül. A Bika família
már több mint 300 évvel ezelőtt ismert és gazdag családja volt a városnak. Az
1690-es években az örökösök azonban eladósodtak, és a Bika Andrásné nevén bejegyzett telket a rajta
lévő kőházzal árverésen maga a város vette meg
Az elöljárók ekkor határozták el, hogy a megvásárolt épületben
városi fogadót létesítenek. Az elhatározást tett követte és 1699-ben négy
vendég- és egy ivószobával, valamint a vendéglős számára ki-alakított lakással
megkezdődött a Bika szálloda karrierje.
Az akkor még csak szálláshelynek nevezett
fogadó első híres „bentlakója” 1701-ben Eszterházy Antal gróf, a későbbi kuruc
generális volt.
A 18. század fejlődő idegenforgalma és a
városi tanács azon döntése, hogy katonai beszállásolásra hosszú időre átengedte
a fogadót, erősen visszavetette a Bika népszerűségét – tekintve, hogy az egyre
szaporodó vendégseregnek nem jutott benne hely. Ezért 1796-ban újbóli döntés
született az épület vendégfogadókénti működtetéséről.
1799-ben a régi kőházra felhúztak egy emeletet, ahol már kocsma is működött.
1809-ben, az újabb átépítéskor készült el a vasból vert, bikát ábrázoló
cégér, amelyet 1810-ben be-aranyoztak, és felvették az Aranybika nevet. Ez a cégér
egészen 1878-ig volt a fogadó jelképe. Ma is megvan, a Déri Múzeum tulajdonában.
Az 1840-es években már kávéházat is nyitottak benne, noha abból a 18. század végén
már több is volt a városban. Az akkori fogadói állapotokat Szilágyi Sándor
történetíró Menekvés Debrecenbe című munkájában örökítette meg: Csak kevés
míveltebb családok fogadának el asztalaikhoz legfeljebb néhány személyből álló
kis társaságot, becsületesebb étterem pedig csak három volt (ezek között a Bika
fogadóé) és a fürdőházban, a többi csapszéki lokalitás még a közönségesebb
gyár-személyzet gyomrának sem volt énjére. Közebédhez (table d’ho^te) kellett
ülnie mindenkinek rendesen 40 kr. díj mellett, másképp senkinek sem tálaltak. Pedig
nem mindegyik éhezőnek volt napjában ebédre annyi költenivalója.
A pincér igen ritka madár volt, azt sem tudta,
mi a gyors kiszolgálat. Hat tál étel felhordása 2 óra folyásig tartott. Azon vette
észre magát a vendég, hogy két tál ételt és temérdek kenyeret evett, s megfizette
érte a nagy taksát.
A szálló nevét 1848-ban István Nádor, majd
1851-ben Nádor Szállóra változtatták, de 1859-ben véglegesen visszatértek az
Aranybika elnevezéshez. A vasúti forgalom fejlődése és az idegenforgalom újbóli
fellendülése miatt megint csak szűknek bizonyult Debrecen szállodáinak befogadó
képessége. A város vezetősége elhatározta: új, nagyobb szállodát épít a Bika
helyére. Steindl Imre tervei alapján 1880-ban megkezdődött az építkezés, 1882-ben
pedig már meg is nyitották az új, egyemeletes, 50 szobás fogadót, amely 1913-ig
üzemelt. A megnyitó ünnepségről és bálról a helyi újságok tudósítottak: A bál
teljesen méltó volt a díszterem megnyitási ünnepélyéhez, bizonyára sokaknak fog az
még élénk emlékezetében maradni. A vendéglős, Fehér Herman bérlő konyhája is
dicséretes volt. A díszvacsorát a fedett udvaron lévő nyári helységben tartották
meg, mindenki megelégedésére.
A 20. század első évtizedeiben Debrecen komoly
gazdasági fejlődésnek indult, így felvetődött az ötlet, hogy az egyemeletes
szálló helyére – a szomszédos telkek megvéte-lével – egy a világvárosi
kívánalmaknak megfelelő, háromemeletes szálloda épüljön. A régi szálloda
búcsúestjén, 1913. április 20-án a Bika kávéházban két debreceni cigányzenekar,
a Magyariak és Rácz Károly bandája muzsikált. A reggelig tartó mulatozást a
bontásra érkező munkások szakították meg, de sokan még ekkor sem akartak távozni.
Az új mai formájában létező szállodát 1915. szeptember 4-én nyitották meg. A
helyi sajtó így áradozott az épületről: Bejártuk a szállókolosszust, melynek
szobái egyöntetű stílusú, ízléses, korszerű és kényelmes bútorokkal vannak
berendezve. Az egymásba nyíló étterem és kávéház
helyiségei kellemes benyomást keltettek a közönség körében. Élénk, bordó
bútorzata különösen pompásan színezi a helyiségeket. A kávéház modernül van
berendezve. Alul kényelmes páholyok sorakoznak, a félemeleten a biliárd- és
kártyaszobák várják a vendégeket. Ma újra élet költözött a megnyitott Bikába,
mely hasonlíthatatlanul szebb, nagyobb, mint annak-előtte volt. Olyan látványossága
ez a városnak, mely a debreceni és idegen ember szemében elragadtatást kelt.
A második világháborút követő helyreállítás
és felújítás, valamint a grill megnyitása tovább növelte a forgalmat. Az 1960-as
években a szálloda 165 szobája az év nagy részében foglalt volt – a harmadik
emeleten létesített, olcsó turistaszállásról nem is beszélve. Végezetül szóljunk
még a szálló leghíresebb lakójáról, Móricz Zsigmondról. Az 1920-as évek második
felének állandó vendége azt mondta, Debrecenbe úgy jön, mintha hazatérne az ősi szülői
házhoz. A Csokonai Színház ekkor mutatta be híres debreceni tárgyú, Légy jó
mindhalálig című színdarabját.
Horváth Dezső |