2002 AUGUSZTUSUS

ÍZEMLÉKEK

Aki házikosztot visz vendégségbe:

Harangozó Teri

Mindenkinek van egy álma – a dal és előadója mindenki fülébe-szívébe belopta magát. Harangozó Terinek szerencséje volt: olyankor lett sztár, amikor még a közönség döntött az ilyesmiről, nem a sztárcsinálók. Bizonyára az iránta megnyilvánuló, változatlan szeretetnek is ez a titka. Nemrég megjelent, huszonnégy legnagyobb slágeréből készült válogatás-CD-jén, a Sose fájjon a fejed címűn is helyet kapott másik híres dala, a Minden ember boldog akar lenni. Harangozó Teri betartotta a saját slágerében elhangzó bölcsességeket: kiegyensúlyozott, boldog ember. Igaz, átértékelődött számára a fontos dolgok sorrendje.

Bács-Kiskun megyében, Kalocsától nem messze, Bátyán, rácok lakta községben születtem, híres paprikatermelő vidéken. Mi magunk is rácok vagyunk. Egy nővérem és egy bátyám van. Édesapám sajnos már nem él, édesanyám, a környék Annus nénije ma is abban a házban lakik, amelyben születtem. Természetesen az én családom is paprikatermesztéssel foglalkozott. Szüleim kisbabaként magukkal vittek a földekre, ahol egy nagy kosárból szemléltem a világot. Ez úgy másfél éves koromra már igencsak szűknek bizonyult. Izgő-mozgó, ficánkoló, kíváncsi kislány voltam, édesanyám pedig nagyon féltett, hogy amíg ők dolgoznak, egy óvatlan pillanatban, kimászom, s bajom esik. Így kerültem “bölcsődébe” a falu kedvesnővéreihez, ahol a zárdában a drága Hiacinta és Cicelle nővér vigyázott rám. Cicelle nővér hamar felfedezte, hogy szép hangom van, énekeltem hát a templomi kórusban, és minden ünnepi rendezvényen. Az első “igazi” fellépésemre kilencévesen, egy a nővérem által rendezett színielőadásban, Páriban került sor, hatalmas sikerrel. Első gázsimat természetben fizették: előadás után a helyi cukrászdában kedvemre válogathattam a finomságok között. Gyerekkorunkban mi magunk is kivettük a részünket a kemény fizikai munkából, kapálni jártunk a szüleinkkel együtt, saját kiskapával – de ettől még majd leszakadt a derekunk estére. A mi házunkat is gyönyörű paprikafüzérek díszítették, mint a környék szinte valamennyi portáját. Édesanyánk egészen kicsi korunktól hagyta, hogy a konyhában sertepertéljünk, megtanította nekünk a mindennapos parasztételek elkészítését. Akkor még volt kemencénk, magunk sütöttük a kenyeret, s ma is a számban érzem a friss lángos ízét. Gyerekkorom óta a madártej a kedvencem. Egyszer egy interjúban megemlítettem ezt, és azóta is gyakran megesik, hogy fellépések alkalmával a közönség soraiból valaki meglep vele. Ma már nincs saját paprikánk, de most is a szomszédságból hozok magamnak megbízható, házi őrlésűt. Alapvetően húsevő, borivó és salátaimádó vagyok. Rendszeresen főzök, különösen édesanyám és a család kedvéért. Amióta apukám meghalt, átértékelődtek az életemben a dolgok: a családnál nincs fontosabb. Hosszabb külföldi fellépést, turnét nem is vállalok, s amint tehetem, megyek haza Bátyára. Ha Pestre kell jönnöm, több napra is megfőzök édesanyámnak, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben, amíg visszaérek. A házunk körül megterem minden ami kell: eper, szőlő, szilva, meggy, a kis veteményesben mindig van friss petrezselyem, répa, paprika, fokhagyma. Szintén gyerekkorom óta kedvenceim a halételek. Mindig akadt akkoriban a környéken horgász, a friss fogásból halászlé, vagy csak fejétől a farkáig paprikás lisztbe forgatott, piros-ropogósra sütött dunai keszeg készült. Ma már Kalocsára járok halért. Édesanyám leves nélkül el sem tudja képzelni a napi étkezéseket, én megvagyok nélküle. Gyakran készítek egytálételeket, amiknek mindig variálok egy kicsit az ízesítésén. Édesanyám neve napján, ünnepeken, ha összegyűlik a család, sokan üljük körül az asztalt. Megérkeznek a testvéreim családostul, és semmi nem pótolhatja, hogy együtt vagyunk. Ha én megyek vendégségbe az unokahúgaimhoz, már a küszöbön nekem szegezik a kérdést: hoztál makarónit?! Enélkül talán beljebb sem engednének. Tehát indulás előtt elkészítem a kedvencüket, és érkezéskor a nagy jénai tálat csak be kell tenni a sütőbe, percek alatt kész. Úgy hívjuk: makaróni Teri módra. Olaszos fűszerekkel, pörköltesen elkészített darált húst vagy löncshúst gombával, hagymával, frissen főtt makarónival kivajazott tálba rétegezek, jól meglocsolom tejföllel, és reszelt sajttal szóróm meg a tetejét.

Gyerekként megtanult és ma is családi kedvencnek számító étel nálunk a rácos krumpli. Ehhez másfél-két kiló krumplit héjában, sós vízben megfőzök, meghámozom, és karikára vágom. Közben 6-8 szép szelet sertéstarját kissé kiklopfolok, sózom, borsozom, és teflonban mindkét oldalán megpirítom. Jókora fej finomra vágott vöröshagymát olajon megfuttatok, zsírjára sütök rajta úgy félkilónyi megtisztított, felaprított gombát, és megszórom bátyai pirospaprikával. A jénai tálat olajjal kikenem, és kezdődhet a rétegezés, amíg a hozzávalókból tart: krumpli, hússzeletek, hagymás gomba, szele-telt zöldpaprika. A tetejére krumpli kerül. Minden sor közé bőven locsolok tejfölt.

A tetejét fóliával betakarom, és fél órára forró sütőbe tolom. Ekkor leveszem a fóliát, a tetejét alaposan megszórom reszelt sajttal, és visszatolom a sütőbe, de csak addig, amíg a sajt megolvad rajta. Friss fejes salátával az igazi. Zöldbabgulyást is gyakran készítek, a vendégeim kedvence. A friss zöldbabot megtisztítom, feldarabolom, sós vízben felteszem főni, és ha felforrt, az első vizet leöntöm róla, így a bab nem puffaszt.

A második vízbe só és babérlevél kerül. Közben jó hagymás, paprikás pörköltet és friss lecsót készítek, és ha a bab puha, mindkettőt hozzáöntöm. Hagymás-paprikás rántással sűrítem, esetleg csipetkével, tejföllel kínálom. Bármilyen ételt szívesen készítek, de – mint minden háziasszonynak – nekem is van egy titkom, amit nem szívesen vallok be: ha a vendég nokedlit enne, azt bizony neki kell kiszaggatnia, mert nekem ez valahogy sose sikerül…

Lejegyezte: Lieberman Klára