A józsefvárosi rendező-pályaudvar Gurítóvágány- díszvárójában jelen volt a Rejtő Jenő Kifektetési Társaság összes prominens tagja, az idei Arany repülő korsó-díjas Egyesített Öntőmunkás Dalárda, a Nándorfehérvári Csihi-Puhi hagyományőrző csoport és két ENSZ megfigyelő-kontingens.

A fogadást követően e díszes úri közönség úgy döntött, hogy kedvenc asszonykáikkal meglátogatják a Korcsma a Piszkos Fredhez címzett Étel és Italügyi Műintézményt.

Az egybegyűltek az előretolt helyőrségek nosztalgikus hangulatát bódultan szívták magukba, abban a biztos tudatban, hogy e meghitt pillanatban az ellenséges afrikai törzsi támadások nem zavarják meg Soh Se Fújsz ügyeletes riadó-trombitás álmát az őrhelyen. Mellesleg e távol-keleti leszerelt őrmester teljesen vak és süket volt születésétől fogva.

A szolgálati szabályzat figyelembevételének teljes hiányában mindenki ott foglalt helyet, ahol neki tetszett.

Az első hangos köszöntőt Vaszics, a félszemére vak orosz mondta, a hely röviditalainak népes táborát az utókornak megörökítő Alkoholistáról.

A második harsányabbra sikeredett, melyet a bostoni Beteg Hajléktalanok Szeretetkórház ínyencfalataihoz szokott hallgatóság Sir Oliver Yolland, az unatkozó milliomos emlékének ajánlott: - Éljen a libamájérmék almakorongon Tokaji borban étek névadója! - felkiáltással, majd torkukat leöblítették a jófajta 2000-es évjáratú Cserszegtomaji Chardonnay Barrique borral.

Az emlékeikben élő utolsó szudáni homokvihar sem szorított el annyi legénységi torkot, mint az asztaloknál elhangzott legendás történetek és a hozzájuk tartozó kulinájris élmények. Tekintsen meg a nyájas olvasó egy csokrot eme csasztuskák közül:

Az algíri sorozókantin levegőjében úszott baconba göngyölt, füstölttarjával és póréhagymával töltött bélszín illata, naná, hogy fokhagymás röstivel.

Amikor a nagy Levin egy zászlóalj kuktának vezényelt a trópusi láz önkívületében: -Vigyázz! ... tepsit elő, pulykát tölts! -, már hozták is a roqueforttal töltött bélszínt sajtmártással és krokettel, majd az asszonyfül számára hallhatatlanul elsuttogott: - Tiszteletlenkedj! ... szüzek a szerájból! - vezényszóra repültek feléd a szűzérmék tejszínes kelkáposztán mandulás burgonyával.

A szerb származású Abu ben Pullover mennyei pljeszkavicája ajvárral a beduin tengerészgyalogosok rohama közben.

Azok a sivatagi hallakomák: az őrjárat tüzeinél roston sütött fogasfilé fehérhagymás vajmártásban.

Amikor a helyőrségi harsona tészta rovatában megjelent Troppauer Hümér hóhér és poéta költeménye "A tejszínes gombás fusili" ...

E név hallatára valaki fojtott hangon: - Utolsó dobás!

A tapasztalt vendégek közül páran berontottak a konyhába és a falfehér cukrászt az asztalok közé hajítva csak ennyit mondtak: - Desszert őr!

Ez az igaz történet után, látogasd meg e helyőrségi kantint, és miután jóllaktál, hallgasd, mit mesélnek a falak, a barátok és bajtársak egy korty ital mellett.